Az elismerés jeleként…

Egy amatőr társulat abban is különbözik a hivatásostól, hogy itt nem lehet külső elismerésre számítani. Míg a „nagyoknak” odahaza ott a Kossuth, vagy a Jászai díj, addig az amatőr világban a munka elismerése jóval szerényebb. De már az is nagy szó, ha egyáltalán sor kerülhet ilyesmire! De szerencsére, a mi társulatunknál „ működik” a tiszteletadás. Június harmadikán a színjátszó csoport az immár hagyományosnak számító ünnepségen öt személy munkásságát méltatta. Csapó Ria, Flórián Ili, Bereznai László, Hajdú Csaba és Kalmár Tibor vehették át a szerény ajándékot. Korábban Hegedős Györgyi, Dér Erzsébet, Csapó Imre, Kerti János és Kuzsel István részesültek ebben az elismerésben. Az ünnepeltek neve ismerősen cseng a színházlátogatók körében, és akik a kulisszák mögötti világban is járatosak, azok tudják, hogy nemcsak a színpadon látható teljesítmény kerül ilyenkor terítékre. Hiszen a műkedvelő társulatok sajátossága mindig is az volt, hogy a tagok önerőből, teljes erőbedobással hozták létre a programokat. Vegyük sorra a korábbi díjazottakat: Hegedős Györgyi neve kívánkozik az élre, hiszen ő formálta színházzá azt a lelkes kis csapatot, akik kezdetben a teadélutánokon versekkel és dalokkal szórakoztatták honfitársaikat. Györgyi a profizmusát hozta az egyesület falai közé. Nagy sikerrel rendezett és játszott, rengeteget tanított, az ő érdeme, hogy a színházba járás meghatározó élmény lett a helyi magyarság körében. Dér Erzsébet- aki sajnos már nincs köztünk,- az alapító tagok egyike volt. De nemcsak kiváló szerepeinek emlékét őrizzük. Kellemes hangjával „beénekelte” magát a színházlátogatók kedvencei közé. A színpadon kívül is számítani lehetett rá. Rengeteg feladatot vállalt, nagyszerű csapattag volt. Csapó Imre kiváló vezetői képességeire nagy szükség volt a színház és a kulturális egyesület életében. Meghatározó egyénisége volt egy igen termékeny időszaknak, amelynek hatása a mai napig érezhető. Bár a neve nem szerepelt a színlapokon, mégis számtalan előadás létrejöttében nyújtott nagy-nagy segítséget. Kerti János –sajnos már ő sincs velünk. Évtizedeken keresztül számíthatott rá a társulat, szinte mindenfajta szerepkörben. Jól felkészült, igazi átéléssel játszó, nagyszerű művész volt. Magától értetődő természetességgel vette ki részét a társulat feladataiból. Kuzsel István szintén az alapító tagok egyike. Sokáig a társulat vezetőjeként vitte vállán az egyesület gondjait. De remekül helyt állt a színpadon is. Számtalan főszereppel és nagyszerű énekszámaival bizonyította, hogy jó kezekbe került az elismerés. A most díjazottak pedig? Csapó Riát a közönség zongorakísérőként láthatta korábban, de azt kevesebben tudják, hogy a betanításokban is jeleskedett, sőt nem egy tagunk énekesi pályafutását indította útnak. A kezdetekben jó néhány darab zenei rendezője volt. Három egyórás tévéműsor is fűződik a nevéhez, a zongora beszerzéséről már nem is szólva. Nagy kár, hogy nem volt lehetőség a tévéprogramok folytatására, hiszen azok valóban a helyi magyarság kulturális életét tükrözték. Flórián Ili színházi munkássága korántsem a színpadra korlátozódott. Évekig vezette a társulatot, de a főnöki poszt sem akadályozta meg abban, hogy kellékes és ruhatáros legyen, vagy, hogy civil foglakozását hasznosítva kézbe vegye a színházi függönyök sorsát. Persze a nézők emlékezetében leginkább a kellemes beszédű, lámpalázat nem ismerő „művésznő” ugrik be neve említésekor. Bereznai László főszerepek tucatjaival érdemelte ki a megbecsülést. Azt meg inkább a kollégák tudják, hogy lelkiismeretes felkészülésével, tökéletes szereptudásával mindig biztos pillére volt a társulatnak. Ő az, aki bátran kopogtathatna a pesti színházaknál. Szerepeltetésével szinte borítékolható a siker. Hajdú Csaba is több évtizede van a pályán. Volt alkalma bemutatni képességeit. Nem lehetne ráfogni, hogy be van skatulyázva. Láttuk már ünnepi szónokként, versmondóként, drámai és kabaré jelenetekben. Meggyőző és hiteles tudott lenni mindegyikben. Ő az, aki nem nyafog a szerep nagysága miatt. Tudja jól, hogy az emlékezetes sikert nem a mondatok hosszúságával mérik. Kalmár Tibor rendezőként mert merészeket álmodni és ezzel elvitathatatlan érdemeket szerzett a társulatnál. Legutóbb, a „Légy jó mindhalálig” c. darab miatt mozgatta meg szinte az egész magyar közösséget. Olyan gyerekeket állított színpadra, akik addig maguk sem tudták, hogy képesek lesznek-e magyarul megszólalni a darabban. De nemcsak rendezői sikerek jellemzik Tibor munkásságát. Színészként élő bizonyítéka annak az aranyigazságnak, hogy a szerepformálás nemcsak szövegből áll. Színpadi megjelenései, mozdulatai, kidolgozott manőverei mindig hatásosan egészítették ki karaktereit. Öt kiváló ember vehette át ezúttal a virágcsokrokat és a színházi világot jelképező színes álarcokat. Jól pergő, könnyed műsor keretében került sor a jutalmazásra. A fesztelen hangulatról a két műsorvezető, Pór Gabriella és Párdányi Miklós gondoskodott. Néhány videó bejátszás próbálta idézni az elmúlt időket, a művészek munkásságát. Mi nemcsak azzal a megelégedettséggel állhattunk fel a műsor végén, hogy egy kellemes programban volt részünk, de a reménnyel is, hogy a kitüntetettek erőt merítenek az elismerésből és továbbra is segítik a színház működését. Balla András