Először is, a száraz tények: június ötödikén és hatodikán a Vancouveri Magyar Színház bemutatta Ray Cooney angol szerző „A miniszter félrelép” c. vígjátékát. A méltán népszerű komédia (eredeti címén: Out of order) 1991 óta biztosít telt házakat és önfeledt szórakozást szerte a világban. Elsőre tehát úgy tűnhet, hogy Gyarmati Farkas Dezső a rendező nem sokat kockáztatott a darabválasztással. De csupán egy jó darab, egy kellemes bohózat nem elég a sikerhez. Mert minden az előadáson múlik. Mert ezt a bűvészmutatvánnyal felérő színpadi játékot nagyon el lehet b… baltázni. Itt életbe vágó az ajtónyitások, ablaklecsapódások, érkezések és távozások időzítése, különben elsikkadnak a poénok és értelmét veszti a cselekmény.
Ehhez a teljesítményhez csapat kell! Szerencsére Dezső remek játszótársakat talált, nemcsak a színpadon, hanem a háttérben is. Elragadtatott taps jutalmazta a csodás díszletet, az igényesen kialakított hotelszoba látványát azzal a fantasztikus pesti látképpel, melyet Flórián Róbert festett. Minden elismerésünk azért, hogy ez a megbecsült festőművész vállalkozott erre a gigászi feladatra. Az éjszakai fényekben fürdő Lánchíd jóval több volt, mint egy díszlet: ez a festmény kiállítási darab lehetne.
Molnár Csilla vette vállára a színpadmesteri feladatok terheit, bizonyítva, hogy elsőre is lehet tökéleteset alkotni. Oroszlánrésze volt abban, hogy azok a bizonyos kellékek (lásd, a kiszámíthatatlanul lecsapódó ablakkeret, telefoncsergés, stb.) óramű pontossággal működtek.
Hirsch Ica súgott, lankadatlan figyelemmel követve a terjedelmes szöveget. Színházszeretetére mi sem jellemzőbb, mint ez az áldozatvállalás, holott állt ő már a színpadon is.
Horváth Zoltán a toronyból irányította a hang és fénytechnikát, megbízhatóan, mint mindig. Hát ebben a kavalkádban neki sem lehetett sok ideje a lazításra.
Farkas Tímea segédrendezőként osztogatta értékes tanácsait és buzdította a lanyhulókat a próbák során. A jelenetek beállításában is oroszlánrésze volt, hiszen a rendező nem láthat mindent, ha maga is játszik.
És most vegyük sorra azokat, akiket a színpadon láthattunk. Gyarmati Farkas Dezső nemcsak miniszterként irányította az eseményeket. Az ő érdeme egyáltalán ez az egész. Ő szerezte be a darabot pesti kapcsolatait igénybe véve, ő álmodta meg a díszleteket, és ő rendezte az előadást, melyben a vezető szerep is neki jutott. No nem szerénytelenségből, hiszen tudjuk, hogy másnak ajánlotta a főszerepet. De itt így mennek a dolgok. Magad uram, ha… Azért nem kellett búslakodnunk ezen a szereposztáson. Remek karaktert formált a hősszerelmesi babérokra pályázó, minden hájjal megkent, csavaros eszű és gátlástalan miniszter szerepében. Ha a színen volt, vagyis majdnem mindig, karmesteri eréllyel dirigálta az eseményeket, ahogy ez egy igazi főnökhöz illik. Külön érdeme, hogy rokonszenvesre tudta hangolni ezt a figurát, holott szerepe szerint még a gyilkosságtól sem riadt volna vissza, csakhogy a bőrét mentse. Rendezésében az díjazható leginkább, hogy ezt az abszurdba hajló komédiát elfogadhatóvá tudta tenni. Pokolian nehéz lehetett ezt a tempót bírni a két felvonás során, de vezetésével, a társulat sikerrel oldotta meg ezt a feladatot.
Pór Gabriella: Remek énekhang, könnyed elegancia, nőiesség, és ha kell, egy csepp kacérság, majd őszinte riadalom, és valamiféle utánozhatatlan ideges vibrálás, mikor felbukkan az a bizonyos hulla a titkos randin. Gabriella ezzel az alakítással egyértelművé tette, hogy képes megoldani bármilyen feladatot. Az már csak hab a tortán, hogy rátermett vezetője a színjátszó csoportnak, akinek egy újabb előadás nemcsak a szövegtanulást jelenti, hanem a töménytelen szervezési feladatokat is.
Polányi Miklós: Az új fiú, aki mindjárt a csúcson kezdi. Ő a darabbéli titkár és természetesen tengernyi szövege van. Otthonosan mozog a színpadon, nagyon tudja, hogy mik a hatáskeltés eszközei, de szerencsére nem próbálja meg „lejátszani” a többieket. Erre a típusra mondják, hogy ösztönös színész. Minden jelenetben a hihetőség határán belül tudott maradni.
Hajdú Csaba: Ő a nélkülözhetetlen alkatrész a gépezetben. Nem is tudom, hányféle figurát testesített már meg a Magyar Ház színpadán. Mindig úgy tűnik, mintha a saját szövegét mondaná, és nem betanult szerepet. Most a borravalót leső londiner alkalmi felbukkanásaiból rajzolt fel egy teljes életet. Soha nem morgott még azért, ha kisebb feladatot kapott. Tudja miért. Ő képes egy epizód szerepből is emlékezeteset alakítani.
Pasek Gabi: Jaj, nehogy valaki fiúra gondoljon a név olvastán. Gabriella vonzó, fiatal nő, aki abban a szexi kombinében némi őrültségre is képes- mármint a darab szerint. Gabinak hálás feladat jutott, mert minden színész szívesen játszik részeget, hiszen ez remek komédiázásra ad lehetőséget. De ebben a darabban ki is kell józanodnia. Sőt, el kell csábulnia, illetve hűségesnek kell maradnia. Tudnak követni? Nem? Sebaj. A lényeg, hogy Gabi remekül megbirkózott ezzel az összetett feladattal.
Polják Lívia: Ha valaki széparcú, jó alakú, kellemes énekhangú, kiválóan zongorázó, öt nyelven beszélő fiatal, akkor szinte érthetetlen, hogy miként tud egy ilyen leányzó szerény maradni. Ráadásul, tisztán, érthetően, hibátlan kiejtéssel beszéli nyelvünket – holott távol az óhazától nőtt fel. Kellemes színfolt volt ebben a színpadi őrületben. Bebizonyította, hogy otthonos a komédia műfajában is.
Ifj. Ábrahám Tibor: Hullának lenni a színpadon elég hálás feladatnak tűnik, mert nem kell szöveget tanulni. De ezzel ki is merültek a szerep előnyei. Mert jókora önfegyelem kell az efféle hosszú percekig tartó mozdulatlansághoz, hogy egy esetleges köhögési rohamról már ne is beszéljünk. De Tibor nemcsak akkor volt jó, amikor élettelenül tűrte, hogy bábozzanak vele. Feltámadása után burleszkfilmekbe illő csetlés-botlásokat produkált. A darab stílusa elbírta, sőt megkövetelte ezt a harsányságot, amely mégis elfogadható keretek között maradt. Különleges színfoltja volt az előadásnak ez a magánszám.
Molnár László: Laci most bontogatja szárnyait, tulajdonképpen ez volt az első jelentős szerepe. A szállodaigazgató kissé kotnyeles figuráját keltette életre. Sűrű felbukkanásaiban remekül érzékeltette, hogy ha alázatos is a vendégekkel de azért a szálloda jó híre mindenek előtt. A szívélyes vendéglátóból pillanatok alatt váltott át szigorba, a nagy igyekezetben egyszer még a nadrágját is elvesztette. Remekül beleillett a csapatba, jól felépített karakterével.
Lakatos Dezső: Dezsőkéről csak nagybetűvel. JÓ VOLT! Igaz, hogy némi riadalmat okozott a próbákon a betegeskedése miatt, de ez szerencsére nem látszott az előadáson. Tudott temperamentumos lenni, vad és szenvedélyes, és gyámoltalan lelki toprongy is. Vállalt némi vetkőzést is, szóval nem lehet okunk panaszra. Tengernyi szövege volt, le a kalappal, hogy bírta szusszal.
Takahasi Haruko: Ez a kis hölgy Japánban született, ahol úgy írják a családneveket, mint mi magyarok. Haruko szinte véletlenül csöppent a társulatba, és nem is lehetett könnyű dolga, hiszen nem sokat tud magyarul. Kíváncsi lennék, melyik honfitársam tudna helyt állni Tokióban egy ottani kabuki színházban a japán kollégák között?
De Harukó jött, látott és nem győzte mondani, hogy fel akarja csinálni az ágyat. Kedves színfoltja volt az előadásnak és szerencsére azt is jól tűrte, amikor elég elitélően beszéltek róla. Visszavárjuk, még akkor is, ha nem fog gyarapodni a magyar nyelvtudása.
Remek két előadásban volt részünk tehát. A szombati sikernek hamar híre ment, így vasárnap már igencsak zsúfolt volt a nézőtér.
A vastaps és az összecsukódó függöny után marad a kérdés: Mi lesz a folytatás? Balla András
